Településképi arculati kézikönyv 2017
Egerbakta a 24. számú főút Sírok és Bátor elágazásában elhelyezkedő 1500 lelkes település, Egertől 8 km-re észak-nyugatra található.
Első okleveles említése 1261-ben történik Baktha néven. 1274-ben egy csere folytán lett a falu az egri püspökség birtokává. 1295-ben Bátor határjárása kapcsán "villa Bagtha" névalakban említi egy oklevél. 1351-ben I. Lajos király határjáró oklevele szerint kelet felől a Rábczavölgy választja el a falut Szólát határától. 1476-1486 között Bakta a püspökség szarvaskői várának tartozéka volt Eger l552. évi ostroma idején a település elpusztult, l553-ban kezdett újból benépesülni. 1564-ben ismét hat portája van, 1577-ben népessége huszonnégy családból áll. Amikor 1596-ban a török ostrom alá vette, majd elfoglalta Eger várát, a falu ismét elnéptelenedett. A falu az egész XVII. századon át a Bük család kezében volt. 1703-ban egy per révén a falu ismét az egri püspökséghez, 1805-től az akkor felállított egri érsekség birtokához tartozik. Az 1710-1711.évi nagy pestisjárvány idején a község ismét néptelenné vált, az 1711.évi összeírások lakatlannak mondják. 1712 közepén már volt egy-két lakója. 1716. szeptember végén új települők érkeztek.
Az 1725. évi adóösszeírás szerint a 22 jobbágy élt a faluban, jórészt fuvarozásból. Mások 1744 táján ráadták magukat a szőlőtelepítésre. 1760 körül a sűrű tövisektől kiirtották a töviskes nevű völgyet. A XVIII. század elején a lakosság zöme fuvarozásból és erdei gallyak eladásából élt, 1744-ben már szőlőt is telepítettek. 1770-1796-ig kőszénbánya, 1770-től egészen az 1920-as évekig téglaégető gyár, míg 1825-től kőbánya működött itt. A földterület mintegy 58%-a, még a XX. század első felében is az egri érsekség birtoka volt. 1855-ben a falu egész lakossága 1200 fő, katolikus vallású volt.
Az 1848-49. évi szabadságharc egyik csatája kapcsán olvashatunk Egerbaktáról. A kápolnai csata idején a településen a frissen hányt sáncoknál és a szarvaskői szorosban egri nemzetőrök strázsáltak. 1901-ben a falu a más helységektől megkülönböztető Egerbakta elnevezést kapja. Bakta népessége l949-ben 1405 fő volt, iparban 3,4%, mezőgazdaságban 72% dolgozott, 298 lakóház volt. l956-ban a mezőgazdasági terület 5407 kat.hold, ebből szocialista tulajdonban 4229, egyéni tulajdonban 1178 kat.hold volt.
1950-ben vezették be a községbe a villanyt, 1956-ban két ásott kút volt. 1955-ben már három tantermes iskola volt a településen - hat tanerővel és 161 tanulóval- valamint kultúrotthon, könyvtár és keskenyfilmes mozi működött.
A község egyetlen mezőgazdasági termelőszövetkezete 1960-ban alakult.
A falu műemlék római katolikus temploma (titulusa: Alexandriai Szent Katalin) 1773-75 között épült barokk stílusban a település fölé emelkedő templomdobra. Az 1764. évi iratok szerint az egerszalóki plébános az egerbaktai templomot az aldebrői mintájára, annak tervrajza szerint kívánja felépíteni, elhagyván a kápolnát és annak lépcsőit. A templom rokokó főoltárát Steinhauser Antal készítette 1775-ben, festett főoltárképét pedig Kracker János Lukács. A templomkertbe egy mesterien megmunkált faragott kapun át juthatunk el, mely Birta Béla, egerbaktai lakos munkája.
A települést környező hegyvidéki erdőségeke, a tiszta levegő, az itt megbúvó nagy és kisvadak, különböző madárfajok és a védett ritka őshonos növények látványa kellemes kikapcsolódását nyújt a természetben pihenni vágyóknak. A település határában ritka és ezáltal védett természeti jelenségként tartják nyilván az egerbaktai tőzegmohás láptavakat.A szavadon látogatható láptavak a községtől 20 percnyi gyalogsétával közelíthetők meg.Az itt élő növények többsége hazánkban igen ritka, így a berzedtlevelű tőzegmoha, a mocsári pajzsika, a vidrafű. Az egerbaktai tőzegmohás láptavakat 1978-ban nyilvánították védetté, a baktai Nagytótól körülbelül 100 méternyire, a Tó-hegy oldalában fekszik a tengerszint fölött 280 méter magasan.
.jpg)